Az, hogy nem találkozunk a 4 évvel ezelőtti vb két döntősével a továbbiak során az egyfelől meglepő, de arra már tényleg nem legyinthetünk, hogy ez a két csapat a csoportja utolsó helyén zárt. Az olasz válogatottra azt mondták a sorsolás után, hogy könnyű csoportba került. Valóban így van, mert az eredmények alapján mindenki körülbelül Új-Zéland szintjén van, mivel senki sem tudta őket megverni. Ilyenkor jöhetne talán szóba a magyar válogatott, hogy a mai napon látott szlovák válogatott mitől több, mint a miénk. Nos én tudom a választ. Akaratban!
Az éjszaki szomszédjaink élvezték a focit az egész meccs alatt a világbajnoki címvédő ellen. Mondhatni végig uralták a játékot. A dologhoz az persze hozzátartozik, hogy az azurrik teljesen formán kívül játszottak már hónapok óta. Egy átlagos meccsnek indult, körömrágás lett a végére. Az utolsó negyedórát ínyencek is megirigyelhették, a változatos, mindkét kaput tűz alatt tartó játékosok fantasztikus hajrát szolgáltak fel a vendégeknek. Az már persze más kérdés, a 70 perces előétel mért volt olyan ehetetlen.
Megint beigazolódott, hogy gyengén válogatott egy-két szövetségi kapitány, és ahogy a franciák esetében, úgy az olaszoknál sem volt egy megfelelő irányító, mert nem Pirlo beállása miatt lőttek a déliek 2 gólt...sajnos. Nagy játékos, sajnálhatjuk, hogy leáldozott a csillaga, de ő is valószínűleg utolsó vb-jét játszotta. Visszatérve a szövetségi kapitányokra, az egy dolog hogy nem megfelelően válogatott Lippi a több száz tehetséges olasz közül, de hogy azok közül sem tud összeállítani egy értelmes kezdőt, akik a kezei alatt vannak, nah az már tényleg csodálatos. Ez a kimondhatatlannak tűnő Quagiarella 3 mérkőzés alatt 45 percet kapott, és több színt vitt ebbe a szép kék mezbe, mint mindenki más együttvéve. Nem a gólja miatt mondom, hanem amit mezőnyben művelt, már az több erőt adott a csapatnak, mint előtte 5 félidőn keresztül összesen.
Divatdrukkerek figyelem! Az elmúlt idők nagy csillagainak ideje lejárt, porondon Uruguay, USA és Mexikó!
